HTML

Lelenc Kutyák

2004-ben történt… már több éve tudtuk, hogy működik egy telep Budapesten, ahová a kóborló vagy megunt kutyák kerülnek be, és mi néhányan magánszemélyként könyörögtük be magunkat oda és onnan ki kutyát, elszántuk magunkat: próbáljuk meg nagyban is. Ha a környezetünkben valahova kutya kellett, akkor először ott néztünk körül, és többnyire sikerrel jártunk, mert onnan senki sem tudott kutya nélkül eljönni. Iszonyú tényekkel kellett szembesülnünk: az Illatos útra évente 6000 eb került be és csupán 1000 hagyta el élve a Telepet. A Telep zárt volt, az érdeklődőkkel való kommunikációjuk elutasító, így onnan kutyát örökbe fogadni, avagy megtalálni az elveszett sajátot, szinte lehetetlen volt. Nem csak kóbor kutyák kerülnek be a Telepre: a megunt, beteg kutyákat saját gazdái„adják le”, nem is tudván, hogy a kutyát talán egyenest a halálba küldik. Feltett szándékunk az volt egyrészt, hogy tudatosítsuk: az Illatos út nem menhely, és különösen azt, hogy a felelős állattartó a kutya élete végéig köteles gondoskodni a jószágról, valamint, hogy elősegítsük: minél több bekerült – köztük a nagy számú beteg, esélytelennek tűnő – ebet családba juttassunk továbbá, hogy nyitottá, kommunikatívvá tegyük a Telepet. Úgy véljük, a sok éven át tartó Illatos úti "jelenlétünk" hasznos, eredményes volt. Immár másfelé vesszük az irányt, mentjük a menthetőt, és végre oda, ahová megálmodtuk: a LelencTanyára. A blogban beszámolunk mindarról, ami történt, történik velünk és kutyáinkkal, és lehet, vissza-visszatekintünk az elmúlt évekre: sírtunk sokat, örültünk, aggódtunk, letörtünk, majd új erőre kaptunk – sok minden történik, sok-sok kutyának adhatunk reményt, és 2004 óta közel kétezernek jó gazdát. Anna

Friss topikok

Linkblog

Kérdezték

2010.09.06. 07:19 Lelenc Kutyamentő

 

Mikor és milyen céllal indult el a szervezet?

Sok éve kezdtük az Illatos útról – akkor még hírhedten haláltelepről – menteni kutyákat. Néhányan, a havi fizunkból teszegettünk félre a gyógyításukra. 2004-ben vált világossá, nagyban kell gondolkodnunk, mert hiába jön ki egy-egy kutya, ezrek lelik ott halálukat, ráadásul az emberek nem is tudják, mi folyik ott.   

Milyen sikereket értek el az immár 7 év alatt?

Minden egyes megmaradt kutyaélet siker. Ha a tendenciát nézem, akkor az, hogy más csapatok is alakultak, az Illatos út nyitottá vált, weblapot készítettünk, s így bárki láthatja, mennyi kutya van benn, mennyi kerül ki. A bekerülő kutyák száma sajnos nem csökkent jelentősen, a kikerülteké arányaiban annál inkább. 

Ha fel kellene sorolni hármat a legnagyobb nehézségek közül, mik lennének azok?

Hely, pénz, gazda. A menekített kutyáknak gazdára találásukig helyet biztosítani nem könnyű, megfizetni az ellátásukat pláne nem, igazán jó gazdát találni pedig már-már azt gondoljuk, egyenest reménytelen. Van olyan kutyánk, aki 3 éve várakozik.

Mi lenne a megoldás?

Kézenfevő megoldás az lenne, ha az emberek nem dobálnák ki a kutyáikat, ha nem szaporítanák őket, ha nem vásárolnának karácsonyi ajándékként kutyát, hogy azután szegény valami sintérnél kössön ki az ünnepek elmúltával.

Megéri a szervezetet fenntartani? Nem érzi szélmalomharcnak a munkájukat?

Hát nem. Nem éri meg – mondja a józan eszem. De már nem lehet mérlegelni: kényelem vagy áldozathozatal, nem lehet így. Már vállaltuk, már megígértük a jószágoknak, hogy segítünk.

Mi okozza a legnagyobb örömet a munkájuk során?

Amikor hozzánk kerül egy kutya, neki örülünk. Ha túléli az olykor súlyos műtétet, akkor annak, amikor csóválva vár a kórházban, amikor ízlik neki a vacsi, amikor játszik, amikor sétál, akkor pedig annak – szóval az ő örömük a mi örömünk.   

Honnan jön segítség?

Kizárólag az állampolgárok segítenek. Magánadományokat kapunk. Olykor fel-felbukkan egy-egy cég, de rendszeres „céges” szponzorunk nincsen. Az államot pedig nem érdekli a kóbor kutyák sanyarú helyzete.

Mire lenne most a leginkább szüksége az Egyesületnek?

Bárhogy fáj, de ki kell mondani: pénzre. Akiket mi mentünk, idősek, betegek avagy csonttörötten várják a segítséget. Egy-egy műtét alsó hangon is 50 ezer forint. És sok tízmillióra meg azért ácsingózunk, hogy felépíthessünk, majd fenntarthassunk egy menhelyet…

Mik a terveik a jövőben?

Semmi extra. Csak úgy, mint eddig: menteni, akit csak tudunk. Minden eszközzel fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy ma Magyarországon az önkormányzatok milliókat fizetnek sintérnek, akik aztán megölik az állatot…

 

Szólj hozzá!

Címkék: kutya támogatás adomány lelenc gazdát árvakutya kutyakell lelenckutya kutyamentés cukikutya

A bejegyzés trackback címe:

https://lelenckutyak.blog.hu/api/trackback/id/tr932274377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.