HTML

Lelenc Kutyák

2004-ben történt… már több éve tudtuk, hogy működik egy telep Budapesten, ahová a kóborló vagy megunt kutyák kerülnek be, és mi néhányan magánszemélyként könyörögtük be magunkat oda és onnan ki kutyát, elszántuk magunkat: próbáljuk meg nagyban is. Ha a környezetünkben valahova kutya kellett, akkor először ott néztünk körül, és többnyire sikerrel jártunk, mert onnan senki sem tudott kutya nélkül eljönni. Iszonyú tényekkel kellett szembesülnünk: az Illatos útra évente 6000 eb került be és csupán 1000 hagyta el élve a Telepet. A Telep zárt volt, az érdeklődőkkel való kommunikációjuk elutasító, így onnan kutyát örökbe fogadni, avagy megtalálni az elveszett sajátot, szinte lehetetlen volt. Nem csak kóbor kutyák kerülnek be a Telepre: a megunt, beteg kutyákat saját gazdái„adják le”, nem is tudván, hogy a kutyát talán egyenest a halálba küldik. Feltett szándékunk az volt egyrészt, hogy tudatosítsuk: az Illatos út nem menhely, és különösen azt, hogy a felelős állattartó a kutya élete végéig köteles gondoskodni a jószágról, valamint, hogy elősegítsük: minél több bekerült – köztük a nagy számú beteg, esélytelennek tűnő – ebet családba juttassunk továbbá, hogy nyitottá, kommunikatívvá tegyük a Telepet. Úgy véljük, a sok éven át tartó Illatos úti "jelenlétünk" hasznos, eredményes volt. Immár másfelé vesszük az irányt, mentjük a menthetőt, és végre oda, ahová megálmodtuk: a LelencTanyára. A blogban beszámolunk mindarról, ami történt, történik velünk és kutyáinkkal, és lehet, vissza-visszatekintünk az elmúlt évekre: sírtunk sokat, örültünk, aggódtunk, letörtünk, majd új erőre kaptunk – sok minden történik, sok-sok kutyának adhatunk reményt, és 2004 óta közel kétezernek jó gazdát. Anna

Friss topikok

Linkblog

A Lelenc Tanya

2012.10.05. 14:40 Lelenc Kutyamentő

Egy tanár mondta ezt: "Amikor azt olvasom, hogy támogassam a siralmas körülmények között lévő menhelyes kutyákat, egyből írok nekik és a hatóságoknak, hogy valaki vessen véget bárhogyan is a szenvedésüknek, de támogatni siralmas körülményt sose fogok."

A tanya egy csendes, nyugodt és eldugodt helyen, Vácrátót és Őrbottyán között, 11 hektáron terül el.

Két „szárnyban” 4 kennelsor lett kialakítva 18+10 kennellel, ebből háromnak nincs kifutórésze, ezek a megfigyelő/lábadozó helyek, a többi kennel egy belső, három oldalán zárt, ajtóval zárható, valaha lóboxként funkcionáló, 5 nm-es belső és egy külső, fedett, 5, ill. 6 nm-es kifutórészből áll. Az első 18 kennelhez 3 játszótér tartozik, míg a hátsó 10 kennelhez 2, melyekből a legkisebb 180 m2.

Jelenleg a tanyán 48 kutya, 7 macska és 3 ló él, 12 kutya bent lakik a lakásban (hatan a gondozók kutyái, egy kölyök, három idős, egy szökős és egy „vendég” kutya), a többi kutya a kinti kennelekben lakik. Maximum ketten vannak egy kennelben, hogy kényelmesen elférjenek és elegendő mozgásterük legyen.

A tanyán több kísérlet után sikerült kialakítani egy olyan napirendet a LelencEbek számára, amellyel minden kutyának a számára szükséges idő és odafigyelés jut, és a szobatisztaságuk is fenntartható. Mivel a kutyák hamar meg tudják szokni a napirendet, és ahhoz igazítják a belső órájukat, így egy ilyen napi rutin kialakításával sokkal könnyebben tudnak a leendő gazdáikhoz is alkamazkodni. Ennek érdekében napi háromszor sétálnak, reggel és este egy rövidebb, kb. 15 perces „eü. séta” van, míg napközben van egy hosszabb kiengedés, amikor egyénre szabottan tudunk velük foglalkozni. A zökkenőmentesebb családba való beilleszkedés érdekében ilyenkor nyílik lehetőség arra is, hogy alapvető engedelmességi feladatokat tanítsunk nekik, gyakoroljuk a pórázon való közlekedést, de ilyenkor van idő a nagy hancúrozásokra is egyénileg vagy a többi kutyával is. Persze az idősek, a betegek és az újonnan bekerült kutyák felmentést kapnak az engedelmességi oktatás alól; a nyugdíjas brigádnak csak annyi a dolga ilyenkor, hogy élvezze az életet. A betegeknek természetesen a gyógyulás az első és a legfontosabb, az újoncoknak pedig időt biztosítunk az elején, hogy megszokják a helyet és a rendszert, de erről majd egy későbbi bejegyzésben részletesen írunk még.

Nemrégiben az önkéntesek segítségével megkezdtük a hideg időre való felkészülést, rendbe raktuk a tárolóhelyiségeket, illetve megkezdtük egy „melegedő” kialakítását, ahova az idős vagy egyéb okból fűtött kenneleket igénylő kutyák költözhetnek, még a rossz idő beállta előtt.

 

Egy kis kedvcsináló – további várható bejegyzések:

  • Egy nap a Lelenc Tanyán
  • Saját „szabályaink” a kutyák gondozására
  • Tanya-ebből Városi Nagykutya – Egy tanyakutya beszoktatása a városba
  • Kövér kutya ≠ boldog kutya
  • Hosszú szőrű kutyák otthoni ápolása, avagy mire kell figyelni
  • A simogatás ereje – a jó és a rossz oldal
  • Miért fogadjunk be kutyát?
  • A világ legkedvesebb harci kutyája, Arnold története (a téves előítéletektől a boldog gazdis életig)
  • Egy feleslegessé vált bajnok – A rivaldafényből az elhanyagoltságba, majd az újjászületés
  • A három lábon száguldozó energiabomba – Brikett, az élni akarás nagymestere

Szólj hozzá!

Címkék: család kutya séta otthon gazda szocializáció menhely depo lelenc állatotthon árvakutya Címkék

A bejegyzés trackback címe:

https://lelenckutyak.blog.hu/api/trackback/id/tr924821784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.