HTML

Lelenc Kutyák

2004-ben történt… már több éve tudtuk, hogy működik egy telep Budapesten, ahová a kóborló vagy megunt kutyák kerülnek be, és mi néhányan magánszemélyként könyörögtük be magunkat oda és onnan ki kutyát, elszántuk magunkat: próbáljuk meg nagyban is. Ha a környezetünkben valahova kutya kellett, akkor először ott néztünk körül, és többnyire sikerrel jártunk, mert onnan senki sem tudott kutya nélkül eljönni. Iszonyú tényekkel kellett szembesülnünk: az Illatos útra évente 6000 eb került be és csupán 1000 hagyta el élve a Telepet. A Telep zárt volt, az érdeklődőkkel való kommunikációjuk elutasító, így onnan kutyát örökbe fogadni, avagy megtalálni az elveszett sajátot, szinte lehetetlen volt. Nem csak kóbor kutyák kerülnek be a Telepre: a megunt, beteg kutyákat saját gazdái„adják le”, nem is tudván, hogy a kutyát talán egyenest a halálba küldik. Feltett szándékunk az volt egyrészt, hogy tudatosítsuk: az Illatos út nem menhely, és különösen azt, hogy a felelős állattartó a kutya élete végéig köteles gondoskodni a jószágról, valamint, hogy elősegítsük: minél több bekerült – köztük a nagy számú beteg, esélytelennek tűnő – ebet családba juttassunk továbbá, hogy nyitottá, kommunikatívvá tegyük a Telepet. Úgy véljük, a sok éven át tartó Illatos úti "jelenlétünk" hasznos, eredményes volt. Immár másfelé vesszük az irányt, mentjük a menthetőt, és végre oda, ahová megálmodtuk: a LelencTanyára. A blogban beszámolunk mindarról, ami történt, történik velünk és kutyáinkkal, és lehet, vissza-visszatekintünk az elmúlt évekre: sírtunk sokat, örültünk, aggódtunk, letörtünk, majd új erőre kaptunk – sok minden történik, sok-sok kutyának adhatunk reményt, és 2004 óta közel kétezernek jó gazdát. Anna

Friss topikok

Linkblog

A Lelenc Tanya

2012.10.05. 14:40 Lelenc Kutyamentő

Egy tanár mondta ezt: "Amikor azt olvasom, hogy támogassam a siralmas körülmények között lévő menhelyes kutyákat, egyből írok nekik és a hatóságoknak, hogy valaki vessen véget bárhogyan is a szenvedésüknek, de támogatni siralmas körülményt sose fogok."

A tanya egy csendes, nyugodt és eldugodt helyen, Vácrátót és Őrbottyán között, 11 hektáron terül el.

Két „szárnyban” 4 kennelsor lett kialakítva 18+10 kennellel, ebből háromnak nincs kifutórésze, ezek a megfigyelő/lábadozó helyek, a többi kennel egy belső, három oldalán zárt, ajtóval zárható, valaha lóboxként funkcionáló, 5 nm-es belső és egy külső, fedett, 5, ill. 6 nm-es kifutórészből áll. Az első 18 kennelhez 3 játszótér tartozik, míg a hátsó 10 kennelhez 2, melyekből a legkisebb 180 m2.

Jelenleg a tanyán 48 kutya, 7 macska és 3 ló él, 12 kutya bent lakik a lakásban (hatan a gondozók kutyái, egy kölyök, három idős, egy szökős és egy „vendég” kutya), a többi kutya a kinti kennelekben lakik. Maximum ketten vannak egy kennelben, hogy kényelmesen elférjenek és elegendő mozgásterük legyen.

A tanyán több kísérlet után sikerült kialakítani egy olyan napirendet a LelencEbek számára, amellyel minden kutyának a számára szükséges idő és odafigyelés jut, és a szobatisztaságuk is fenntartható. Mivel a kutyák hamar meg tudják szokni a napirendet, és ahhoz igazítják a belső órájukat, így egy ilyen napi rutin kialakításával sokkal könnyebben tudnak a leendő gazdáikhoz is alkamazkodni. Ennek érdekében napi háromszor sétálnak, reggel és este egy rövidebb, kb. 15 perces „eü. séta” van, míg napközben van egy hosszabb kiengedés, amikor egyénre szabottan tudunk velük foglalkozni. A zökkenőmentesebb családba való beilleszkedés érdekében ilyenkor nyílik lehetőség arra is, hogy alapvető engedelmességi feladatokat tanítsunk nekik, gyakoroljuk a pórázon való közlekedést, de ilyenkor van idő a nagy hancúrozásokra is egyénileg vagy a többi kutyával is. Persze az idősek, a betegek és az újonnan bekerült kutyák felmentést kapnak az engedelmességi oktatás alól; a nyugdíjas brigádnak csak annyi a dolga ilyenkor, hogy élvezze az életet. A betegeknek természetesen a gyógyulás az első és a legfontosabb, az újoncoknak pedig időt biztosítunk az elején, hogy megszokják a helyet és a rendszert, de erről majd egy későbbi bejegyzésben részletesen írunk még.

Nemrégiben az önkéntesek segítségével megkezdtük a hideg időre való felkészülést, rendbe raktuk a tárolóhelyiségeket, illetve megkezdtük egy „melegedő” kialakítását, ahova az idős vagy egyéb okból fűtött kenneleket igénylő kutyák költözhetnek, még a rossz idő beállta előtt.

 

Egy kis kedvcsináló – további várható bejegyzések:

  • Egy nap a Lelenc Tanyán
  • Saját „szabályaink” a kutyák gondozására
  • Tanya-ebből Városi Nagykutya – Egy tanyakutya beszoktatása a városba
  • Kövér kutya ≠ boldog kutya
  • Hosszú szőrű kutyák otthoni ápolása, avagy mire kell figyelni
  • A simogatás ereje – a jó és a rossz oldal
  • Miért fogadjunk be kutyát?
  • A világ legkedvesebb harci kutyája, Arnold története (a téves előítéletektől a boldog gazdis életig)
  • Egy feleslegessé vált bajnok – A rivaldafényből az elhanyagoltságba, majd az újjászületés
  • A három lábon száguldozó energiabomba – Brikett, az élni akarás nagymestere

Szólj hozzá!

Címkék: család kutya séta otthon gazda szocializáció menhely depo lelenc állatotthon árvakutya Címkék

Október 4. Az Állatok Világnapja

2012.10.04. 18:13 Lelenc Kutyamentő

„Az emberi faj egyidős a kutyákkal, és együttes történetük az egymáshoz csiszolódás története.
A kutya nem az egyik állat a többi közül, hanem az, akit a magunk képére és hasonlatosságára formáltunk,
akinek egészen magasrendű érzelmi élete van, és aki szereti őket, tudja, naponta tapasztalja, hogy a kutyák úgy viselkednek, mint a két-három éves gyerekek, éppen csak nem beszélnek – még.” / Csányi Vilmos
Az állat érezni képes, intelligens lény, akinek önrendelkezési joga ugyan nincs, de életét méltó módon akarja leélni, sorsa tőlünk, emberektől függ.
A kutya az ember legjobb barátja – tudjuk.
És mi, emberek, milyen barátai vagyunk nekik?


Szólj hozzá!

Címkék: kutya állat barátság hűség lelenc Zseton

Kérdezték

2010.09.06. 07:19 Lelenc Kutyamentő

 

Mikor és milyen céllal indult el a szervezet?

Sok éve kezdtük az Illatos útról – akkor még hírhedten haláltelepről – menteni kutyákat. Néhányan, a havi fizunkból teszegettünk félre a gyógyításukra. 2004-ben vált világossá, nagyban kell gondolkodnunk, mert hiába jön ki egy-egy kutya, ezrek lelik ott halálukat, ráadásul az emberek nem is tudják, mi folyik ott.   

Milyen sikereket értek el az immár 7 év alatt?

Minden egyes megmaradt kutyaélet siker. Ha a tendenciát nézem, akkor az, hogy más csapatok is alakultak, az Illatos út nyitottá vált, weblapot készítettünk, s így bárki láthatja, mennyi kutya van benn, mennyi kerül ki. A bekerülő kutyák száma sajnos nem csökkent jelentősen, a kikerülteké arányaiban annál inkább. 

Ha fel kellene sorolni hármat a legnagyobb nehézségek közül, mik lennének azok?

Hely, pénz, gazda. A menekített kutyáknak gazdára találásukig helyet biztosítani nem könnyű, megfizetni az ellátásukat pláne nem, igazán jó gazdát találni pedig már-már azt gondoljuk, egyenest reménytelen. Van olyan kutyánk, aki 3 éve várakozik.

Mi lenne a megoldás?

Kézenfevő megoldás az lenne, ha az emberek nem dobálnák ki a kutyáikat, ha nem szaporítanák őket, ha nem vásárolnának karácsonyi ajándékként kutyát, hogy azután szegény valami sintérnél kössön ki az ünnepek elmúltával.

Megéri a szervezetet fenntartani? Nem érzi szélmalomharcnak a munkájukat?

Hát nem. Nem éri meg – mondja a józan eszem. De már nem lehet mérlegelni: kényelem vagy áldozathozatal, nem lehet így. Már vállaltuk, már megígértük a jószágoknak, hogy segítünk.

Mi okozza a legnagyobb örömet a munkájuk során?

Amikor hozzánk kerül egy kutya, neki örülünk. Ha túléli az olykor súlyos műtétet, akkor annak, amikor csóválva vár a kórházban, amikor ízlik neki a vacsi, amikor játszik, amikor sétál, akkor pedig annak – szóval az ő örömük a mi örömünk.   

Honnan jön segítség?

Kizárólag az állampolgárok segítenek. Magánadományokat kapunk. Olykor fel-felbukkan egy-egy cég, de rendszeres „céges” szponzorunk nincsen. Az államot pedig nem érdekli a kóbor kutyák sanyarú helyzete.

Mire lenne most a leginkább szüksége az Egyesületnek?

Bárhogy fáj, de ki kell mondani: pénzre. Akiket mi mentünk, idősek, betegek avagy csonttörötten várják a segítséget. Egy-egy műtét alsó hangon is 50 ezer forint. És sok tízmillióra meg azért ácsingózunk, hogy felépíthessünk, majd fenntarthassunk egy menhelyet…

Mik a terveik a jövőben?

Semmi extra. Csak úgy, mint eddig: menteni, akit csak tudunk. Minden eszközzel fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy ma Magyarországon az önkormányzatok milliókat fizetnek sintérnek, akik aztán megölik az állatot…

 

Szólj hozzá!

Címkék: kutya támogatás adomány lelenc gazdát árvakutya kutyakell lelenckutya kutyamentés cukikutya

süti beállítások módosítása