Mikor és milyen céllal indult el a szervezet?
Sok éve kezdtük az Illatos útról – akkor még hírhedten haláltelepről – menteni kutyákat. Néhányan, a havi fizunkból teszegettünk félre a gyógyításukra. 2004-ben vált világossá, nagyban kell gondolkodnunk, mert hiába jön ki egy-egy kutya, ezrek lelik ott halálukat, ráadásul az emberek nem is tudják, mi folyik ott.
Milyen sikereket értek el az immár 7 év alatt?
Minden egyes megmaradt kutyaélet siker. Ha a tendenciát nézem, akkor az, hogy más csapatok is alakultak, az Illatos út nyitottá vált, weblapot készítettünk, s így bárki láthatja, mennyi kutya van benn, mennyi kerül ki. A bekerülő kutyák száma sajnos nem csökkent jelentősen, a kikerülteké arányaiban annál inkább.
Ha fel kellene sorolni hármat a legnagyobb nehézségek közül, mik lennének azok?
Hely, pénz, gazda. A menekített kutyáknak gazdára találásukig helyet biztosítani nem könnyű, megfizetni az ellátásukat pláne nem, igazán jó gazdát találni pedig már-már azt gondoljuk, egyenest reménytelen. Van olyan kutyánk, aki 3 éve várakozik.
Mi lenne a megoldás?
Kézenfevő megoldás az lenne, ha az emberek nem dobálnák ki a kutyáikat, ha nem szaporítanák őket, ha nem vásárolnának karácsonyi ajándékként kutyát, hogy azután szegény valami sintérnél kössön ki az ünnepek elmúltával.
Megéri a szervezetet fenntartani? Nem érzi szélmalomharcnak a munkájukat?
Hát nem. Nem éri meg – mondja a józan eszem. De már nem lehet mérlegelni: kényelem vagy áldozathozatal, nem lehet így. Már vállaltuk, már megígértük a jószágoknak, hogy segítünk.
Mi okozza a legnagyobb örömet a munkájuk során?
Amikor hozzánk kerül egy kutya, neki örülünk. Ha túléli az olykor súlyos műtétet, akkor annak, amikor csóválva vár a kórházban, amikor ízlik neki a vacsi, amikor játszik, amikor sétál, akkor pedig annak – szóval az ő örömük a mi örömünk.
Honnan jön segítség?
Kizárólag az állampolgárok segítenek. Magánadományokat kapunk. Olykor fel-felbukkan egy-egy cég, de rendszeres „céges” szponzorunk nincsen. Az államot pedig nem érdekli a kóbor kutyák sanyarú helyzete.
Mire lenne most a leginkább szüksége az Egyesületnek?
Bárhogy fáj, de ki kell mondani: pénzre. Akiket mi mentünk, idősek, betegek avagy csonttörötten várják a segítséget. Egy-egy műtét alsó hangon is 50 ezer forint. És sok tízmillióra meg azért ácsingózunk, hogy felépíthessünk, majd fenntarthassunk egy menhelyet…
Mik a terveik a jövőben?
Semmi extra. Csak úgy, mint eddig: menteni, akit csak tudunk. Minden eszközzel fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy ma Magyarországon az önkormányzatok milliókat fizetnek sintérnek, akik aztán megölik az állatot…
